Kiélezett helyzetekben hajlamosak vagyunk hibázni, ám ha jellemes emberek vagyunk, felismerjük, hogy hibáztunk. Nem másra mutogatunk, hanem igyekszünk kijavítani hibáinkat.
Ha elsimerjük esendő voltunkat, bevalljuk hibáinkat, a többség segítségünkre lesz a változásban. Ha azonban felfuvalkodunk, mint aki sosem hibázik, szükségszerű, hogy újra és újra elbukjunk.
Nem gyengeség bevallani, ha hibáztunk… sőt! Sokszor közelebb visz szeretteinkhez a felismerés, miszerint mindnyájan hasonló problémákkal küzdünk. És azonos problémákra könyebben, gyorsabban találunk megoldást.
Éppen ezért, ha egy közeli barátod, vagy rokonod kitárulkozik elötted, megosztja veled nyomasztó problémáit; ne nevesd ki, pláne ne vesd meg emberi gyarlóságai miatt! Próbáld meg türelmesen végighallgatni, még akkor is, ha hosszúra nyúlik mondandója, és átérezni szenvedéseit, azokat a problémákat, melyek fejtörést okoznak neki! Segíts választ találni kérdéseire! És hidd el; az empátia, a segítőkészség viszonzásra talál majd, alkalmas időben!