Az aknaszedés művészete

Az aknaszedés fáradságos munka, mely hatalmas fegyelmet és összpontosítást igényel. Nem elég csupán megtalálni, hol az akna, ki is kell ásni, valamint hatástalanítani is kell azt. Különösen akkor ütközik nagy nehézségekbe, ha ember életek árán tapasztaljuk, aknamezőre tévedtünk. Ilyenkor elő kell venni a szuronyunkat, le kell guggolnunk, és lassan, óvatosan túrni kell magunk előtt a földet. Körül belül fél méteres körzetben.
Mi történik, ha aknát találunk? Először is, fontos tudnunk, hogy az aknák, típustól függetlenül, a függőleges nyomásra reagálva robbannak. Ezért tilos, ismétlem tilos az aknát a bajonettel függőlegesen a földbe szúrva keresni, mindig közel negyvenöt fokos szögben szúrunk a földbe bajonettünkkel, így kerülve el a robbanást.
Ha bajonettünkkel lazán a földbe szúrva aknába ütközünk, óvatosan húzzuk ki a bajonettet a talajból, majd kézzel ássuk ki az aknát. Közben hangosan figyelmeztessünk mindenkit, hogy aknát találtunk. Az aknát a földtől megtisztítva a megfelelő szakember meg tudja állapítani az akna típusát. Az aknáknak alapvetően két fajtája van; gyalogsági akna és tüzérségi akna, ez utóbbival nem foglalkozunk.
Az aknát kiásás után, alulról stabilan rögzítve meg kell emelni. A stabil rögzítésénél és a kiemelésnél is szigorúan kell ügyelnünk arra, hogy az akna felső tányérjára ne gyakoroljunk függőleges nyomást. Amennyiben sikeresen kiemeltük az aknát, jöhet a művelet idegőrlő része, a hatástalanítás. A hatástalanítás a gyújtószerkezet eltávolításával történik. A gyújtószerkezetet pedig az alsó és a felső tányér közé szerelve találjuk meg. Ahhoz, hogy hozzáférjünk, le kell szerelnünk az akna felső tányér részét. A felső tányér általában kisebb, és csavarral van a nagyobb, alsó tányérhoz rögzítve, így tehát újra szükségünk lesz a bajonettünkre, hogy szétcsavarozhassuk.
Csavarozás közben ugyancsak ügyelnünk kell arra, hogy a felső tányért ne nyomjuk rá az alsóra, de ha ez megvan, a feladat lényegi részét már meg is oldottuk. A továbbiakban csak ki kell vennünk a gyújtószerkezetet az alsó tányérból, melyben el van helyezve, majd az üres tányérokat össze kell szerelni. Az aknától megtisztított területet érdemes megjelölni, hogy mások dolgát egy kicsit megkönnyítse.

A második világháborúban a fent említett eljárás sorozatot minden katonának el kellett sajátítania ahhoz, hogy a harcmezőn életben maradjon. Mindazonáltal számos katona rokkant meg, vagy vesztette életét az aknáknak „köszönhetően”.
Az angolok és az amerikaiak a normandiai partok megtisztítására egy különleges, aknaszedő tankot alkottak meg, melyen nem ágyúcső volt, hanem egy cséplőhenger, mely a tank orráról két méterre kinyúlva, szétverte az aknákat.
A világháborút követő időszakban újabb találmány látott nap világot, mely lényegesen megkönnyítette az utászok munkáját, ez pedig az aknakereső (vagy más néven fémdetektor) volt. Ez az eszköz a föld alá ásott fém tartalmú tárgyakat volt hivatott megtalálni. Nagy sikerrel alkalmazták, és alkalmazzák ma is.

Az aknaszedés művészete

Az aknaszedés fáradságos munka, mely hatalmas fegyelmet és összpontosítást igényel. Nem elég csupán megtalálni, hol az akna, ki is kell ásni, valamint hatástalanítani is kell azt. Különösen akkor ütközik nagy nehézségekbe, ha ember életek árán tapasztaljuk, aknamezőre tévedtünk. Ilyenkor elő kell venni a szuronyunkat, le kell guggolnunk, és lassan, óvatosan túrni kell magunk előtt a földet. Körül belül fél méteres körzetben.

Mi történik, ha aknát találunk? Először is, fontos tudnunk, hogy az aknák, típustól függetlenül, a függőleges nyomásra reagálva robbannak. Ezért tilos, ismétlem tilos az aknát a bajonettel függőlegesen a földbe szúrva keresni, mindig közel negyvenöt fokos szögben szúrunk a földbe bajonettünkkel, így kerülve el a robbanást.

Ha bajonettünkkel lazán a földbe szúrva aknába ütközünk, óvatosan húzzuk ki a bajonettet a talajból, majd kézzel ássuk ki az aknát. Közben hangosan figyelmeztessünk mindenkit, hogy aknát találtunk. Az aknát a földtől megtisztítva a megfelelő szakember meg tudja állapítani az akna típusát. Az aknáknak alapvetően két fajtája van; gyalogsági akna és tüzérségi akna, ez utóbbival nem foglalkozunk.

Az aknát kiásás után, alulról stabilan rögzítve meg kell emelni. A stabil rögzítésénél és a kiemelésnél is szigorúan kell ügyelnünk arra, hogy az akna felső tányérjára ne gyakoroljunk függőleges nyomást. Amennyiben sikeresen kiemeltük az aknát, jöhet a művelet idegőrlő része, a hatástalanítás.
A hatástalanítás a gyújtószerkezet eltávolításával történik. A gyújtószerkezetet pedig az alsó és a felső tányér közé szerelve találjuk meg. Ahhoz, hogy hozzáférjünk, le kell szerelnünk az akna felső tányér részét. A felső tányér általában kisebb, és csavarral van a nagyobb, alsó tányérhoz rögzítve, így tehát újra szükségünk lesz a bajonettünkre, hogy szétcsavarozhassuk.

Csavarozás közben ugyancsak ügyelnünk kell arra, hogy a felső tányért ne nyomjuk rá az alsóra, de ha ez megvan, a feladat lényegi részét már meg is oldottuk. A továbbiakban csak ki kell vennünk a gyújtószerkezetet az alsó tányérból, melyben el van helyezve, majd az üres tányérokat össze kell szerelni. Az aknától megtisztított területet érdemes megjelölni, hogy mások dolgát egy kicsit megkönnyítse.

A második világháborúban a fent említett eljárás sorozatot minden katonának el kellett sajátítania ahhoz, hogy a harcmezőn életben maradjon. Mindazonáltal számos katona rokkant meg, vagy vesztette életét az aknáknak „köszönhetően”.

Az angolok és az amerikaiak a normandiai partok megtisztítására egy különleges, aknaszedő tankot alkottak meg, melyen nem ágyúcső volt, hanem egy cséplőhenger, mely a tank orráról két méterre kinyúlva, szétverte az aknákat.

A világháborút követő időszakban újabb találmány látott nap világot, mely lényegesen megkönnyítette az utászok munkáját, ez pedig az aknakereső (vagy más néven fémdetektor) volt. Ez az eszköz a föld alá ásott fém tartalmú tárgyakat volt hivatott megtalálni. Nagy sikerrel alkalmazták, és alkalmazzák ma is.

  1. letelemm posted this